Új lépés, tx bizottság

Új lépés következik, ahogy írtam róla májusban is, és utoljára is. Ezt most megosztom veletek.
Ez a lépés az, hogy a tüdő transzplantációs, TX bizottság elé megyek bemutatkozni.  Ez az ülés, ami havi egyszer van, szeptemberben most a holnapi nap.☺Nyáron megcsináltuk azokat az alap vizsgálatokat, ami a bemutatkozáshoz szükséges.

Sokan érdeklődtetek, hogy hogy is élem ezt meg... Félelem van-e bennem stb.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs, egy egészséges félelem van, de ez igen csekély mértékben van jelen. Természetes jelenség ez is, hogy izgulok kicsit (persze pozitív töltettel), ha "ismeretlen" terepre evezünk, s ilyen komoly lépés következik. Hiszem és tudom, hogy minden rendben lesz.☺
Személy szerint örülök, hogy végre lesz egy papírköteg ott is (a fiók mélyén), így ha szükséges további lépés még, akkor nem leszek ismeretlen már ott.
Hiszen, ha eljön az az idő, akkor minden számít...

Úgy vagyok vele ez is az én javam szolgálja, előretekintés, elővigyázatosság. És, hogy ha egyszer a tüdő transzplantáció kell ahhoz, hogy tovább boldogítsam a környezetem, és éljem az életem, haladjak a célok felé, akkor ennek is nekimegyek. Másképp nem lehet ezt csinálni.  Mert van miért és kiért élni, és küzdeni. (Nemcsak magamért) ☺❤✌
Addig pedig míg nem listára kerülés a "cél" és bírja a tüdőm még, addig erősödni, edzeni ahogy bírok. Hogy egyszer, ha szükséges lesz, akkor a legjobb állapotban kerüljek oda, mert az majd a felépülés tekintetében dob sokat.☺✌

Addig tehát sok élménnyel gazdagodni. Szeretni. Élni. Segíteni másokon. Dolgozni.❤
Minden választás kérdése. Milyen szituációra, hogy reagálunk és, hogy éljük meg. Aggódva, morogva, fájdalommal, vagy netán derűsen, vidáman, pozitívan, reménnyel teli.
Vannak korlátok, de lehetőségeid is vannak. Csak fontos, hogy a jelen adottságaiból mit hozol ki. Ez jelenti a szabadságot. ☺❤

Ahogy a képen is látható talán egy angyal vagy egy madár, szárnyaljunk úgy! Hiszen, ha vizes is lesz a szárnyunk, meg fog száradni és újra repülünk a kék égen.

Legyetek derűsek, nevessetek sokat! Élvezzétek az életet, mert az élet szép!! ❤
Minden kész holnapra, tx bizottság, jövök én is! Kíváncsian várom, hogy mit mondanak majd.☺

Szép estét kívánok mindenkinek!

Készülő mesekönyv... segítségetek!

Meseszereplőket keres egy CF-es anyuka. Megosztásra készült, hogy mindenkihez eljusson és jelentkezzen aki szeretne a mesében is hősként megjelenni.

Ha Cf-es vagy / egy családtagod CF-es, és szeretnél szerepelni a könyvben, töltsd ki az alábbi kérdőívet kérlek, ami arról szól, hogy milyen karakter szeretnél lenni a mesében, illetve hogy mik a tapasztalataid a betegségeddel.
A kérdőív : https://goo.gl/forms/5m13HKnn6VvJoRc22

FB oldal: https://www.facebook.com/Sophie-and-the-Garden-of-Red-Roses-907247406098635/

Sophie and the Garden of Red Roses

Instagram: https://www.instagram.com/sophie_and_the_garden/
E-mail: sophieandthegarden@gmail.com

Előre is köszönjük a segítséget! :)

http://ocfe.hu/2017/09/25/meseszereploket-keres-egy-cisztas-fibrozisos-anyuka/

Hi guys! My CFer friend's writing a book, in which all the characters are based on real people fighting with CF. If you'd like to join, and be part of it, be a character please fill in the form about what kind of character would you like to be.
https://goo.gl/forms/n5OKexBQcFt90a3A3
Also if you've lost someone who had cf, fill in the form for them too. I'd like to tell the stories of theirs too, for two reasons.
1 -The book is about showing how life with cf is, what are our difficulties, and dealing with other cfers death is also part of it.
2 -A bit feels like, that writing about them makes them immortal - as we can always read the stories time after time about them.
If you don't want to be part of it, but want to follow along the process check the FB page:
https://www.facebook.com/Sophie-and-the-Garden-of-Red-Rose…/
Thanks for reading this.

Adj hálát!

Az emberi élet során ha akarjuk ha nem, előfordul az, hogy kisebb jobb időszakokat, nehezebbek és hosszabbak váltanak fel, amik megterhelik a mindennapokat is, testileg, lelkileg romboló hatásúak lehetnek, hogyha nem tudjuk a megfelelő módon, helyén kezelni a szituációkat vagy ha tudnánk, hogy kell kezelni, de mégis akadályozva vagyunk.

Az előző írásokban olvashattátok azt, hogy a májusi kórházi kezelés után még jó pár egyetemi megmérettetésben volt részem, s ez június végén zárult le végleg a diplomaosztóval. Jó nagy súly hullott le a vállamról. A nyár második fele sem volt mentes a nehéz időszakoktól, és nem csak a CF tekintetében. Nekiálltam az álláskeresésnek is. Erről, s a szerzett tapasztalatokról majd egy másik írásban kitérek még.

Ahogy pár héttel ezelőtt jelentkeztem, hogy jó nagy kalamajka kerekedett, de még időben sikerült elkapni és kezelni.
Bátran kijelenthetem, hogy 2013 óta és a tavalyi FESS műtét után ez ismét egy nagyon-nagyon embert próbáló állapot volt.

Bátran mondhatom azt is, hogy ismét sikerült felkelni a padlóról. Csak most még több időbe és energiába telt ez. Ez idő alatt többször kellett összerakni magam lelkileg is nemcsak testileg is. Szerencsére az én drága pszichológusom is dolgozott így ő is besegített abban, hogy helyre tudjam tenni a dolgokat, kedves gyógytornászom is tette, amit tud. Hálás lehetek azért is, hogy ebben az időszakban, mikor nyűgös voltam és kicsit fáradtka, mindenki tekintettel volt rám. És mikor megfáradtam s keveset mosolyogtam, (bár bíztam benne, hogy jobban leszek újra) mindenki biztatott és támogatott, hogy lesz jobb és még kicsit bírjam át fogok lendülni a holtponton.

A munkakeresést most pihenő pályára tettem, és ezt a maradék időt az évből magamra és az erősödésemre szánom.
Edzés, hízó kúra. Élmények. Főzés, sütés. Házi munka.
Amióta kijöttem a kórházból, sikerült plusz egy kilót felszedni és pár százalékkal erősíteni a tüdőm is. Jelenleg 34-36% a FEV1 és 12-13% a kishörgő érték. Amikor kijöttem a kórházból akkor 32% és 10% volt csak. Majd kiugrottam a bőrömből, mikor a légzés funkció papíron megláttam az eredményeket!!!!

Ez a legnagyobb dolog most amiért hálás lehetek, hogy újra oxigén nélkül napközben tudok létezni, nem fulladok állandóan. S újra tudok edzeni, sétálni önfeledten, és a mindennapi inhalálást és egyéb ehhez programokat is zökkenőmentesen tudok végezni.

Nemsokára az is kiderül és megosztom azt is veletek, hogy milyen fontos szükségszerű lépéseket tettünk, amiket Drnőm és én is úgy éreztünk.
Hálás vagyok mindenért, a törődésért, szeretetért, támogatásért szüleimnek, testvéremnek, páromnak, Drnőmnek, barátaimnak is.

Úgy gondolom, hogy bármilyen helyzetben is vagyunk, mindig van miért hálásnak lenni. Csak nem szabad elfelejtenünk:
- Jó, hogy vannak szerető szüleink és testvérünk.
- Párunk akivel tervezhetünk és élhetjük az életet, barátaink akikkel megoszthatjuk az időnket.
- Hogy ha újabb napra ébredünk, minden reggel
- Ha meglátjuk a nehézségek ellenére a szépet, s ami pozitív, s jól tudjuk érezni magunkat.
- Ha van munkánk, ha van miért, kiért dolgozni.

Ti is ki tudjátok egészíteni ezt? Várom a kiegészítéseket! :)

Legyen szép hétvégétek!

Kesztyűt fel...

Még a nagy visszatérő írással sajnos várnom kell, közbeszólt a színdarabban a rendező. ☺

Rá kell jönni arra, hogy hiába vagyunk erősek, kitartóak, vannak szituációk, amikben egyedül nem tudunk megbirkózni dolgokkal. És be kell látnunk, hogy külső segítségre szorulunk. Ha tetszik, ha nem. Ilyen az egészségi állapot is. Jó pár nap alatt be tud durvulni, nálunk meg főleg.
Vannak dolgok, amit nem kérünk, hanem kaptunk... Harcolni kell mindvégig...

Miután pár nap hőemelkedés és láz már padlóra küldött, Drnőmmel konzultálva folyamatosan szombaton gyors pakolás után irány volt a sürgősségi. Bár nem ő volt az ügyeletes, de gondoskodott arról, hogy tudjanak az érkezésemről, (mit, hogy kapjak, milyen vizsgálatok kellenek, s mindezt otthonról intézte, mindig nagyon hálás vagyok neki!!! ❤ ) a másik kedves Drnő várt már és szerencsére hely is volt az osztályon, a szokásos "szobám".
Sürgősségin hamar túljutottunk, látták, hogy nem túl jól festek. Persze hozzá kell tenni hogy hordozható gépi 2liter oxigén mellett 84% O2 szint és 149-es pulzus azért nem semmi. Szólni nem bírsz. Minden mozgás megerőltető. Szerencsére párom is ott volt, hogy beszéljen. És a szüleim. Hálás vagyok nekik is. Sürgin volt egy jó sztori is, bevittek vért venni és nem bírtak megszúrni a legnagyobb rózsaszín színű branüllel. A hölgy meglepődött (volt annyi erőm szólni), hogy mondtam nekem csak a kisebb branülök jók. Nem sokan szólnak gondolom ilyet. :D Még egyszer próbálkozott, nem ment. Aztán szóltak egy fiatal ügyeletes orvosnak, ő pillanatok alatt megoldotta a rózsaszín branül kérdést, csak lestem. Mosolyogtam egyet, köszönetképp. Utána irány volt a röntgen majd az osztály.

Kicsi félelem mindig van az emberben. Megnyugodtam, hogy végre itt. Jó kezekben jó helyen. Szerencsésnek mondhatom magam sok okból.
Felépülés elég hosszú rázós út lesz érzem. Ma visszajött az eredmény 280-as a CRP-m szóval nem kis gyulladásos kalamajka van a szervezetemben. Sejtem mennyit fújhatok most (ez be is igazolódott FEV1 27% kishörgő érték 8-9%), de arra törekszem, hogy ez feljebb menjen, javuljon.
Nem éppen így, ilyen felvonásban terveztem a nyár utolsó heteit, de így alakult.
Legközelebb még előbb elkapjuk! Gyógyulás ON. ☺
Háborúra fel, töltényt tölt! Adjunk az ostromlóknak!

Ne játszatok az egészséggel, a legnagyobb kincs, ha károsodik semmi sem úgy megy. Ne legyetek makacsok.
Jó kedvem még most sem hagy alább, inkább megsokszorozzuk.☺

Vigyázzatok magatokra, szép hetet nektek, még jelentkezek. ☺ ❤

Egy idézettel búcsúzom:

"Ha az élet nehézségei miatt a padlón kötsz ki, két választásod van. Lent maradsz, vagy felállsz, leporolod a nadrágodat, s emelt fővel továbbmész. Én az utóbbi mellett döntöttem. Valószínűleg néhányszor még fel kell majd tápászkodnom ebben az életben. Biztos vagyok benne, hogy meg is teszem."
/Colleen Hoover/

Nagy mérföldkőhöz érve

Sziasztok! :)

Elég régóta nem adtam hírt az oldalon már. Ennek az oka a diplomamunka leadását követő 2.5 hetes kórházi szerviz, mely alatt nehezen de sikerült kicsit visszaszedni magam, s a tüdőm kapacitását is, FEV1 29%-ról FEV1 37%-ra, bár minden egyre nehezebb sajnos és a másik nagy problémát még mindig a nem hízás okozza jelenleg is.

Ezután még a megmaradt vizsgák legyűrésével zárni a félévet, az államvizsgának és diplomavédésének a próbatétele. A diplomavédésünket megtisztelte a megyei növényorvosi kamara elnöke, nagyon jó hangulatban zajlott az utolsó megmérettetés is.
4.55 lett a két suli év átlaga, 5-ös a diplomamunka és a védése, 4-es az államvizsga, szóval összességében a diplomám minősítése kiváló lett, melyet egy héttel az utolsó megmérettetés után vehettem át. Sajnálom, hogy ilyen hamar eltelt ez az idő, mert így a jó egyetemi háromtagú csapatunk is szétszéled saját útjára, a közös élmények, emlékek megmaradnak örökre. :)

Sajnos a jó dolgok mellett történt fájdalmas dolog is, elvesztettem egy számomra nagyon kedves barátnőm, példaképem, sorstársam. Egy későbbi írásban fogok megemlékezni róla.

A lenti videóban látható egyetemünk rövid diplomaosztója, s én ahogy átveszem a diplomát, pont engem vettek fel közben 2:31 percnél. :)
18 év tanulás zárult le evvel és egy nagyon fontos életszakasz befejeződött. 5 éves egyetemi éveim során nagyon sokat tanultam, fejlődtem, melyek később a hasznomra válnak majd.



Új feladatok várnak, megváltozott helyzetekhez kell alkalmazkodni s végül is újra kell rendezni mindent az életemben, s az erős alapokra építeni, de erről majd egy másik írás fog szólni. :)

Hihetetlen, hogy sikerült eljutni ehhez a mérföldkőhöz is megvan a 2. diploma növényorvosként (növényvédelmi szakember), hogy letudtam annyi nehézség s rossz egészségi állapot mellett mindent. Büszke vagyok magamra. S örömmel tölt el, hogy ezen a diplomaosztón mindenki jelen tudott lenni, aki nagyon-nagyon fontos volt... :)

CF ide vagy oda, nem csak kórházi kezelésekről, gépekről, gyógyszerekről, korlátozottságról szól evvel élni, emellett minden pillanat különleges lehet, ha azzá tesszük!

Hálás vagyok és köszönöm ezúton is Mindenkinek, aki ehhez hozzásegített, támogatott, hogy célt érjek. Kedves egyetemi tanáraim, konzulensem, ismeretlen emberek, ismerősök, barátok, szülők, tesóm, Drnőm és természetesen a párom.<3

Tanácsolni azt tudom nektek, hogy ne hagyjátok el magatokat bármivel is néztek szembe, ha van egy célotok, ne mondjatok le róla, tegyetek érte, hogy elérjétek, sikerülhet, higgyetek magatokban és a bennetek rejlő erőben!! <3

Még jelentkezni fogok. Kellemes délutánt nektek! :)

2. felvonás újratöltéssel újabb kabalával...

Azt mondják sokan, befolyásolhatjuk az életünket, minden csak hozzáállás kérdése. Van valóságalapja ennek. Azt, ami rajtunk múlik, azt befolyásolhatjuk. Rajtunk  kívülálló dolgokat, mint a körülmények, azokat nem teljesen vagy egyáltalán nem.

Most, hogy leadtam a kész diplomamunkát, itt volt az ideje a testi gyógyulásnak is, hogy felerősítsem ismét magam. :)

Két hetes szervíz jó pár napja elindult.
Van bőven mit erősödni tüdő terén is, hiszen a légzésfunkció eredménye ismét völgyben lévő, FEV1 29%, illetve alig 10%-os kishörgő értékek nem túl kecsegtetőek, s eléggé nehézkes volt így a mindennapi teendők elvégzése. Kicsit még az erősek is összerezzenhetnek, s félhetnek, de aztán ez mind elmúlik, mert jön a felmentősereg is.

Ilyenkor az étvágy, pihenés sem olyan, mint amilyennek lenni kéne. Ezek az állapotok eléggé égetik a kalóriát, sőt ha nem tudjuk megfelelően pótolni, akkor rövid idő alatt sok kilót veszteni lehet. Mind csak ront a helyzeten.
Arról ne is beszéljünk, ha CF-fel más társbetegség párosul, mert ha romlik egyik húzza a másikat le sajnos.
Példának felhoznám azt, hogy egy ilyen leromlott állapotban egy egyszerű dolog, séta közbeni beszélgetés, vagy csak séta is megerőltető tud lenni, hamar meg kell állni pihenni, s néha a fent lét sok erőt kíván. Fullad az ember, a szív próbálja pörgetni a dolgokat, s ebben az oxigén hiányos állapotban a tüdő nem képes ellátni a feladatát és pótolni kell az oxigént is.

Szerencsére mióta bekerültem a kezelésre javulás van apránként lépésről lépésre. Hihetetlen boldogság az, hogy könnyebb kicsit újra minden, s fokozatosan visszanyerem önmagam. El sem hiszitek mekkora öröm. Remélem az elvesztett kilókat is hamarosan visszahízom.

Kombinált nagyágyú antibiotikumok, magas dózisú szteroid - gyulladáscsökkentő, Vest rázómellény, torna, stb. S a megszokott jó team, Drnőmmel az élen, mindenki tesz hozzá, arra törekszünk minél stabilabban, s egyre jobban legyek. Minden adott ehhez, úgy érzem menni fog. :)

Elég sok vizsgálat lesz ebben a két hétben, hogy maximalizáljuk az erősödést s természetesen kiépítjük az esetleges következő járható utakat is.

Éves kardiológia vizsgálat is jó eredménnyel zárult. Jól bírja a szívem ezt a "kiképzést", ami azt jelenti jó az irány, s segít az oxigén pótlás is. :)

Sokan szegezték nekem azt a kérdést, hogy ennyi rossz dolog után és folyamatos akadályok mellett, hogy tudok őszintén mosolyogni és önfeledt lenni. Hogy tudok mindig hinni, remélni, motiválni másokat, hogy van ennyi erőm, s honnan merítek.

Sokat jelent az, hogy miben hiszel, s hogy egyáltalán magadban hiszel-e.... És másként látod-e a világot, Pozitívabb szemmel tekintesz-e az élet dolgaira. Illetve, hogy van-e célod, terved, amiért, vagy akiért magadon kívül érdemes kitartani és csinálni. Van aki támogat, szeret, s felhők mögött is mutatja, hogy bizony ott most nem látszik, de süt a Nap...
És minden rendben lesz megint, menni fog... Egy ölelés is néha minden szót magában foglal...
Van amikor ennyi elég ahhoz, hogy megnyugodjunk.

Megjött az én kis kabalám (megérte várni rá egy hónapot külföldről), amire ha ránézek, emlékeztet mindenre, amiért érdemes... Egy Superman jellel ellátott nemesacél gyűrű. Mivel hölgy vagyok így lehetne akár Superwoman is vagy S, mint Stefi is. :D

Remélem nektek is van ilyen hasonló kabalátok, örömmel fogadom, ha netán megmutatjátok hozzászólásban. :)

Erősödési program aktiválva, valósítás folyamatban.
Vár az államvizsga és a jó idő, a nyár, az élmények. :)

"Ha sikert akarsz elérni, a titok nyitja, hogy ne engedd, hogy minden aprócska baleset befolyásolja az önmagadról alkotott képet!"
/Bob Gass/

Legyetek sokat a szabadban, ahogy időtök engedi.
Nemsokára hétvége, hamar eltelik ez a ár nap is.
Legyen szép napotok! :) <3

Motiváció fekete borítóba bújtatva...

Hát ez a pillanat is eljött, kemény borítóba köttetett két év munkája, a Diplomamunka. Mikor kezemben fogtam és leadtam a másik két példányt, könnyek szöktek a szemembe.

Nemcsak azért, mert hú már a második diploma nemsokára megvan, hanem azért is, mert tudom mennyi fáradtságos munka, kísérlet, küzdés, állapotromlás és javulás, akarat van mögötte.

És hiába vagyok most a völgyben örömöm nem csorbítja ez sem, ahogy az sem, amit kaptam másoktól: "minek csináltam még egyet, mikor már van egy, s miért nem mentem el inkább dolgozni".
Szerintem elég nagy dolog ez amúgy is, hát még CF-esként!

Megvolt a lehetőség, maradt még államilag támogatott félévem. Jól teljesítettem az előző 3 évben alapszakon is, és nem utolsó szempont az sem, hogy találtam olyat, ami érdekel, s szívesen tanulnék, ez pedig szerintem nagyon fontos. Így hát miért ne vágtam volna bele? Másik momentum, hogy mivel jól tanultam, kaptam ösztöndíjat is minden félévben.
Egyáltalán nem bántam meg, hogy belevágtam anno. Sokat adott az egyetem minden téren.

És mekkora löket, s motiváció... Legnagyobb öröm akkor lesz, ha júniusban az államvizsgán is túlleszek s átvettem a diplomát s kipipálhatom, ez a célkitűzés is kész...

Azt tudom tanácsolni nektek, hogy ha van amit szeretnétek elérni, tervetek, s vannak akik le akarnak beszélni róla például, ne hagyjátok magatokat. Ha hisztek benne és tesztek érte előbb-utóbb sikerülni fog!! Kemény munka meghozza a sikert is! Mindig lesz aki támogatást nyújt, de akad majd, akinek ellenvetése lesz több dologban, ez is ilyen, ez "természetes". De ettől függetlenül ti haldjatok!

Nincs lehetetlen! Ami rajtunk múlik változtathatjuk, a körülmények meg alakulnak valamerre... <3

A képhez egy idézetet mellékelnék:

"A győzelemhez tartozó árcédulán ez áll: kitartás."
/Bob Gass/

Szép hétvégét nektek! :)

Boldogság az, ha...

Számtalan dolog akad, ami keresztbe húzza a számításainkat, bosszúságot okoz, vagy szimplán 'csak'
korlátozó tényező. Csak az a nem mindegy, ahogy reagálunk rá, s hogy hagyjuk-e, hogy meghatározó
legyen a mindennapokban vagy sem. Ez nagy mértékben befolyásolja érzéseinket, hangulatunkat a
későbbiekben.

Az éremnek is két oldala van. Ahogy a pohár is félig teli, de félig üres is lehet. Nézőpont kérdése.
Ha van egy alap pozitív beállítottságunk, igyekszünk mindenben a jót észrevenni és kihozni, s a
körülöttünk lévők is ilyenek, akkor bizony esélyes, hogy, ha nehézségbe ütközünk, hamarabb átlendülünk
rajtunk. Fontos az, ha van aki támogat, szeret, s hasonló hozzánk. :)
Fontos az is, hogy ne csak a saját sikereinknek tudjunk örülni, hanem másokkal együtt is, hiszen ez a
fajta öröm szintén adhat egy plusz löketet is. (Pl. Barátok sikerei)
Előbb-utóbb, aki nem érti vagy nem akarja elfogadni ezt a másfajta szemléletet, le fog morzsolódni
körünkből, sajnos ez ellen mi nem tehetünk.
De azt is tiszteletben kell tartani, ha más nem kíván váltani a pozitív életfelfogásra, marad az eddigi
megszokott menetrendjénél, mindenki saját maga dönti el, merre, hogyan, kivel és miképp megy az Élet
útjain.

Elég megterhelőek a napjaim, ahogy romlás halad, egyre nehezebb, s egyre több erőfeszítést igényelnek
az apróbb dolgok is, főleg, hogy az utolsó előtti hajrá zajlik az egyetemen, kimerítő, de a diploma munkát
megírtam már, még véleményezésre várok. Már nem sokáig kell kitartanom, mert az utolsó előtti hajrá
lezárul nemsokára, s végre ismét kezdetét veszi a két hetes szervízperiódus, erőnlétnövelés lesz az
elsődleges (ami igencsak rám fér, kicsit elhúztam a dolgokat, ami nem teljesen optimális), utána pedig az
utolsó ütközet, a vizsgaidőszak és az államvizsga. És megcsináltam, ez is pipa lesz.

Mindenkinek mást jelent a boldogság, sok tényező határozza meg. Lehetne sorolni napkeltétől
napnyugtáig. Csak párat kiemelek most.

Boldogság az, ha bár van elképzelésed milyen életet szeretnél, de tudod értékelni azt, ahol most vagy és
teszel azért, hogy haladj.
Boldogság az, ha a sok teher mellett ki tudsz kapcsolódni, s fel tudsz töltődni a hétköznapokban s újult
erővel indulsz mindennek.
Boldogság, ha másnak tudsz segíteni másoknak, miközben neked is megvan a életcsomagod.
Boldogság, ha haladsz a terveiddel.
Az elmúlt 2 hétben kicsit én is túlterheltem magam, kevés volt a pihenés, és ezt igencsak megéreztem.

Szerencsére most hétvégén újra sikerült megtalálni a kikapcsolódás módját, az örömöt, töltődés forrását.
Szóval rosszabb állapot ide vagy oda, jól érzem magam, életvidáman, s tartom ezt. Sok pillanat és
nevetés. És ez nagyon-nagyon sokat számít, mit érzünk belül is. :)

Remélem Nektek is a hosszú hétvégén sikerült a kötelező dolgokon túljutva a pihenésre is időt szánni. Itt
a jó idő, minden megújul, természet élettel telik meg.

Jó hetet, s lendületet kívánok minden kedves olvasónak. :) <3