Halottak napja.
Gyertyát gyújtunk.
Könnyek.
Emlékezés.
Újabb angyalok.
Eltelt egy év, s könnyek között mosollyal emlékezünk azokra, akik fontosak nekünk... Vannak, akik arra a donorra is, akiknek köszönhetik az "új" lehetőséget, s az életüket. Újabb csillagok ragyognak le ránk, hogy erőt adjanak nekünk, akik itt a földi világban haladunk, sírunk és nevetünk, néha megtorpanunk, aztán hittel erővel töltődve folytatjuk tovább, mert dolgunk van itt még....
Nemrég elveszettem egy barátot, Petit, aki nagyon sokan jelent nekem, ez mélyen érintett, megvisel a hiánya. Mivel ismét egy olyan ember távozott, akinek az élete példa értékű, és mindig kitartott az elvei mellett, és tökéletesen megtalálta az egyensúlyt, hogy gondolt a jövőre is minden téren, de sokkal jobban érdekelte az hogy megélje az adott napot. Nagyon sokat tanított, mindent őrzök és erőt merítek rossz napjaimon. Fáj, hogy fizikálisan nincs már velünk. Egy jó ember került ismét távol tőlünk, remélem egy jobb helyre utazott, ahol a többi kedves barátommal együtt egymásra vigyáznak. És persze ránk is.
Kegyetlen az élet ez kétségtelenül. Olyanok távoznak, akiknek maradniuk kéne. Akik nagy keresztet kaptak az élettől, utolsó pillanatig lélegzetig küzdenek és nem adják fel.... mégis menniük kell... Nincs igazság.
Mások, akik pedig tönkrebasszák a jól működő egészségüket, alkohol, cigi, és napestig lehetne sorolni mivel. Ők meg vígan eléldegélnek. Nem értékelik azt ami van. Inkább jobb "fájdalom csillapítót" szedni, pótcselekvést csinálni, minthogy rendbetegyék az életüket, szembenézzenek saját magukkal, gyengeségeikkel.
Legyenek ők a negatív példák milyenekké ne váljunk.
Élvezzük az életet és tudjunk örülni az apróságoknak is. Minden nap ajándék. Használjuk hát ki. ❤
"Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog…
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál."
(Mary Elizabeth Frye)
Nyugodjatok békében! 💛
Gyertyát gyújtunk.
Könnyek.
Emlékezés.
Újabb angyalok.
Eltelt egy év, s könnyek között mosollyal emlékezünk azokra, akik fontosak nekünk... Vannak, akik arra a donorra is, akiknek köszönhetik az "új" lehetőséget, s az életüket. Újabb csillagok ragyognak le ránk, hogy erőt adjanak nekünk, akik itt a földi világban haladunk, sírunk és nevetünk, néha megtorpanunk, aztán hittel erővel töltődve folytatjuk tovább, mert dolgunk van itt még....
Nemrég elveszettem egy barátot, Petit, aki nagyon sokan jelent nekem, ez mélyen érintett, megvisel a hiánya. Mivel ismét egy olyan ember távozott, akinek az élete példa értékű, és mindig kitartott az elvei mellett, és tökéletesen megtalálta az egyensúlyt, hogy gondolt a jövőre is minden téren, de sokkal jobban érdekelte az hogy megélje az adott napot. Nagyon sokat tanított, mindent őrzök és erőt merítek rossz napjaimon. Fáj, hogy fizikálisan nincs már velünk. Egy jó ember került ismét távol tőlünk, remélem egy jobb helyre utazott, ahol a többi kedves barátommal együtt egymásra vigyáznak. És persze ránk is.
Kegyetlen az élet ez kétségtelenül. Olyanok távoznak, akiknek maradniuk kéne. Akik nagy keresztet kaptak az élettől, utolsó pillanatig lélegzetig küzdenek és nem adják fel.... mégis menniük kell... Nincs igazság.
Mások, akik pedig tönkrebasszák a jól működő egészségüket, alkohol, cigi, és napestig lehetne sorolni mivel. Ők meg vígan eléldegélnek. Nem értékelik azt ami van. Inkább jobb "fájdalom csillapítót" szedni, pótcselekvést csinálni, minthogy rendbetegyék az életüket, szembenézzenek saját magukkal, gyengeségeikkel.
Legyenek ők a negatív példák milyenekké ne váljunk.
Élvezzük az életet és tudjunk örülni az apróságoknak is. Minden nap ajándék. Használjuk hát ki. ❤
"Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog…
Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál."
(Mary Elizabeth Frye)
Nyugodjatok békében! 💛
