Csúcshódítók!

Hajrá csúcs hódítók!!☺ Megmásztátok a nagy hegyet is a Kilimandzsárót, transzplantáltként is orvosokkal, hát hajrá Team Lungary!! ☺ ❤
Szurkolunk!

Szavazzunk rájuk! Megérdemlik!
Jusson el még több emberhez az üzenetük.

A transzplantáció életeket ment! ☺❤

Aki lemaradt volna itt elolvashatja:
http://magyaridok.hu/lugas/mernek-elni-1930276/

Ember tervez... élet meg zajlik

A kórház élet és halál színtere... 

Örömé és bánaté egyaránt.

Egy csodákkal teli ám néha mégis sötét és borongós hely. Nagyban függ, hogy kinek a látszógéből nézzük a történéseket...

Elég régóta már, hogy beljebbről is ismerem az egészségügyet s a kórházat a folyamatos kontrollok és többhetes kezelések révén. Egyik oldalról se könnyű, se beteg (és hozzátartozó), se orvos, ápoló szempotból sem.

Régóta nem jelentkeztem, mindig volt/van program, unalom sincs, mivel 3 hetet kórházban voltam. Egyrészt szervízperiód futott vénás antibiotikumokkal és gyógyszerekkel, hogy egészségem, ami megmaradt, még kicsit javuljon, illetve a transzplantációs kivizsgálás miatt, hogy várólistára kerüljek majd... kijelenthetem bátran, én is alakulok előre. 

Van, amit nem úgy tervezett az ember korábban, ahogy alakul jelenleg. Ez elég nagy megpróbáltatás mindenhogy. De még mindig jobb most, hiszen egyetem pipa. És jobb most ezeken túlesni, mint éveket szenvedni.

A tervek nem mennek füstbe csupán kicsit a megvalósítás tolódik, hiszen az egészség az első és legfontosabb.

Jó, hogy kap egy lehetőséget az ember arra, hogy folytassa életét egy jobb minőségben. Úgy gondolom elég erős leszek, hogy a nehéz időkben is mosolyogni tudjak, hiszen van cél és van lehetőség is és támogatás is!! ❤

Minéltöbb jelölést(=betegséget) kapunk annál nehezebb elviselni testileg, hiszen, ha egy helyen bibi van, felborul minden más, mivel összetett rendszer ez. Pl egy gyógyszer egy helyen pozitívan hat, viszont jönnek mellékhatások amiket ismét orvosolni kell.

Ezek lelki vonatkozásai is hol elhanyagolható mértékűek, hol mintha éppen vihar készülne lecsapni s minél több időt kell bent, tölteni annál nehezebb. Amikor azt hinné az ember, hogy lassan helyreáll minden, kipipáltad a feladatokat, átszervezted a dolgokat, hogy haladni tudjon minden tovább, akkor jön még egy csavar, ami feje tetejére állítja az eseményeket ismét. Ha elég rövid időn belül következik ez be, akkor esély van rá, hogy idegileg kikészül az adott személy.

Ezért nagyon fontos, hogy nem szabad magunkban őrölni a dolgokat. Ki kell engedni a feszültséget. Mindenki másképp csinálja. Van aki zenét bömböltet, van aki inkább lefutja, van aki kimorogja magát, van aki sír, és lehetne folytatni a sort még.

Nyugodt fejjel előre tekintve könnyebb a megoldás keresése, az átszervezés lehetősége.

Nehéz időszakok mindig voltak a lesznek is, de próbálj kicsit a MOST-ra fókuszálni, hisz nem a múltban és nem is a jövőben élsz. Hanem a jelenben!!!! ❤

Addig amíg az ember jól van minden egyszerűnek és magától értetődőnek tűnik, még olyan alapvető dolgok is mint hogy sétálj, nem kell kapkodni a levegő után vagy épp, hogy a napi teendőket gond nélkül végezd.

Gondolkodtál azon milyen kincs mindez??

Ha nem, akkor ideje elgondolkodni rajta...

A transzplantációs vizsgálatok listája elég sokrétű és szerteágazó. Izgalmas kalandtúra vette kezdetét.

Nekem is ki volt nyomtatva a lista, én is pipáltam az elvégzett vizsgálatokat. 

Kb 20 cső vér lett levéve pár nap alatt, amitől kicsit megkergült a rendszer. Fáradékonyság, alvási kényszer, alacsonyabb vérnyomás, mint szokott. Ennek okán a napi vas adagom megemeltük, és vénásan is kaptam vasat, hogy minél előbb normalizálódjon a helyzet.

Szinte az egész PAMOK kórház komplexet körbejártam szakambulanciánként, osztályonként. 

Volt ahol már évente visszatérő emberként fogadtak, volt ahol akkor jártam először. Akár a kardiológia, akár a FOG, vagy éppen a pszichiátria vagy az infektológia (oltási szakvélemény célból) vagy ahol éppen jártam mindig szaktekintéllyel találkoztam (osztályvezető főorvosok és kedves Drnők) mindenhol kedvesen fogadtak.

Mindenhol volt valami jó sztori. :D

Sok várakozás és hely. Sok információt barátoktól már gyűjtöttem, szóval folyamatosan készültem ezekre az időkre.

Míg a kórház falai között raboskodtam (bár ez túlzás, hiszen elit körülmények között gyógyultam sok kórházzal ellentétben), hát és láb izom erősítő torna is zajlott.

3 oltást kaptam meg 1 hónap alatt kiegészítőnek, hogy ami ellen lehet védett legyek. Influenza elleni oltást, Pneumowax 23-at pneumococcus ellen, és Boostrix polio emlékeztető oltást.

Mostanra már minden megvan, eredmények megfelelők, nincs transzplantációt akadályozó tényező. 

Örömmel nyugtáztam. 

Így folytatom az utazást. Ma a transzplantációs bizottság előtt van jelenés újra a vizsgálatok eredményeivel. Jó hosszú napom lesz, de túl kell esni rajta.

Mosolyogva, és azzal a lendülettel ahogy szoktam. :)

Kórházban is díszbe öltözött minden, melegséget ad az itt gyógyuló embereknek is. Bevallom őszintén szólva ilyen időszakban soha nem voltam kórházban.

Szívet melengető látvány.

 A tüdőosztályon is díszítettek a nővérek.

Mindig lehet hallani, hogy szidva van az egészségügy, egyrészről jogosan, mert tényleg vannak nem oda tartozó személyek, de nagy többséggel mindenki kedves és segítőkész. Ne feledjétek, rossz napja bárkinek lehet... 

Ebben a helyzetben én hihetetlen nagy összefogást és kedvességet tapasztaltam mindenhol, míg vártam a szakvéleményeket. Szóval ezúton is köszönöm mindenkinek, minden egyes biztató szót, is amit az elkövetkezendő időkre mondtak.

Legelső köszönet mégiscsak csak Drnőmet, Dr. Jenei Tímeát illeti, aki ezt kellő odafigyeléssel és körültekintéssel, sok szeretettel koordinálta. ❤ 

Végezetül eszembe jut egy kedves vers:

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök."

Legyen szép napotok és Hétvégétek!

Még jelentkezem. :)