Kedves olvasók!
Ma van az Ismeretlen Donorok Világnapja. 🙏💖
Idén a személyes találkozó elmaradt, remélhetőleg jövőre újra együtt ünnepelünk az Ismeretlen donorok kopjafánál, és fejezzük ki hálánkat, tiszteletünket nektek, akik sok ember életet megmentettétek és meg is fogjátok majd! Aki teheti otthon egy szál virággal és gyertyagyújtással emlékezzen meg róluk is és csaladjaikról!
Március 21. Tavasz kezdete. Megújulás.
Éledező természet. Daloló madarak.
Új élet. Új esély. Újabb levegő. Újabb ölelés.
Sok súlyos betegségben szenvedő ember csak úgy reménykedhet egy jobb, minőségibb életért vagy csak úgy maradhat életben, ha élő donortól vagy ismeretlen elhunyt (cadaver-agyhalott) donortol kap szervet. Ez a nap, amikor megtörténik ez, ez az újjászületésünk, a 2. szülinapunk napja.
Számomra 2020 március hónap nemcsak emiatt az emléknap miatt különleges, hanem azért is, mert idén töltöttem be az 1. évemet, mert 2019. március első napjaiban megjött az én lehetőségem, egy donortüdő formájában. Nagyon vártam már, hiszen több, mint 400 napja várakoztam már a listán. Mindennapos epizódok voltak, hogy nem kaptam levegőt, oxigén nélkül nehezen bírtam menni, minden nap erőt kellett meríteni valahonnan, hogy túléljem a kövekező napot! Nagyrészt csak vegetáltam, bezárva, nagyrészt a lakásban. Sokszor voltam kedvtelen is, de próbáltam meglátni mindenben a szépet. Mikor, mint a villámcsapás a semmiből jött a riasztás... Onnantól kezdve nem volt megállás, pörgött a film. Mindenki azon dolgozott, összetéve ami erejük van, mindenki a saját terültetén a maximálisat nyújtva, hogy létrejöjjön a CSODA, hogy valaki, azaz most az én életemet megmentsék, esélyt kapva arra, amire súlyos betegként nem volt lehetőségem, és azt véghez vihessem.
Megkaptam. Rögös út volt a felépülés útja. Voltak nehézségek. (Hol nincsnek?) Sok erőt kaptam barátoktól, ismerősöktől, idegenektől, páromtól és a családomtól. És megemlítve a tüdő transzplant team-et, az utógondozást végző team-eket, és természetesen, azt a kis csapatot, akik nélkül idáig nem jutottam volna el, az én drága CF Drnőm, és Gyógytornászom, aki mindenben segített mindig, és most is segít, ahogy csak tud! És mindenkinek szól a taps és a hála, aki valamilyen szinten hozzátettek ehhez. Köszönet mindenkinek. 😊💖
Nézzétek, eltelt az egy év és itt vagyok. Nagyokat lélegezve, teli erővel, egészséggel, várva, hogy kezdjem a nagybetűs ÉLETET. Dolgozzak, szeressek, jótékonykodjak, kiránduljak, aktívabban sportoljak, futóversenyen vegyek részt, és teljesítsem a kis bakancslistámon szereplő dolgokat, amik lehet másnak, apróságok, nekem hatalmasak.
Mindenki csodál minket. Mennyi erőnk van, hősök vagyunk, példaképek. De mi is csak emberek vagyunk. Emellett a sok kitartás és küzdelem, öröm és mosoly mellett mindig ott van az, amit senki se lát, mennyit sírtunk, mennyit féltünk, mit hozhat a holnap, vajon? Sikerül-e? Megéri-e? Én azt mondom, megérte, és mindig megéri, ha van egy kis remény, vagy valami, amibe kapaszkodni lehet!
A rohanó világunkban nagyon, de nagyon fontos, hogy mire fókuszálunk! Arra amink van, vagy arra amink nincs, mert ha mindig azt nézzük, mi hiányzik örökké elégedetlenek leszünk...
Apróságoknak is úgy lehet örülni, mely feldobja a napod, ha arcodra süt a nap, virágoznak a fák, bokrok, enekelnek a madarak. Végre nem fulladsz, könnyedén kapsz levegőt, nemcsak a betegség teszi ki az időd nagy részét is, hanem olyan is, amit szeretnél csinálni. Felbecsülhetetlen ajándék ez, amiért hálásnak kell lenni, és ezt úgy is megköszönhetjük, hogy vigyázunk magunkra és kihasználjuk az időnket és megtöltjük tartalommal!
Úgy gondolom az ember mindig fejlődni szeretne tanulni! Ha van, amiben lehetne, az mindenképp a szolidaritás, és az elfogadás is kellene, hogy legyen. Mert mi is a társadalom egyenjogú tagjai vagyunk. Mi igazán tudjuk értékelni szerv transzplantáltként az életet.
Ez a kis írás most azokért is szól, akik már nem lehetnek itt velünk, mert sajnos az Ő útjuk végetért már. Barátok, bajtársak, akiket örökké a szívemben őrzök, örök példaképek vagytok ti is! 💖
Köszönjük, nektek ismeretlen donorok, akiknek hála kaptunk egy új életet, s még egy esélyt! Családotoknak megnyugvást!
Szervátültetés életet ment. Pédául az enyémet. 💖
Vigyázzatok magatokra nagyon és egymásra is! 😊
Ma van az Ismeretlen Donorok Világnapja. 🙏💖
Idén a személyes találkozó elmaradt, remélhetőleg jövőre újra együtt ünnepelünk az Ismeretlen donorok kopjafánál, és fejezzük ki hálánkat, tiszteletünket nektek, akik sok ember életet megmentettétek és meg is fogjátok majd! Aki teheti otthon egy szál virággal és gyertyagyújtással emlékezzen meg róluk is és csaladjaikról!
Március 21. Tavasz kezdete. Megújulás.
Éledező természet. Daloló madarak.
Új élet. Új esély. Újabb levegő. Újabb ölelés.
Sok súlyos betegségben szenvedő ember csak úgy reménykedhet egy jobb, minőségibb életért vagy csak úgy maradhat életben, ha élő donortól vagy ismeretlen elhunyt (cadaver-agyhalott) donortol kap szervet. Ez a nap, amikor megtörténik ez, ez az újjászületésünk, a 2. szülinapunk napja.
Számomra 2020 március hónap nemcsak emiatt az emléknap miatt különleges, hanem azért is, mert idén töltöttem be az 1. évemet, mert 2019. március első napjaiban megjött az én lehetőségem, egy donortüdő formájában. Nagyon vártam már, hiszen több, mint 400 napja várakoztam már a listán. Mindennapos epizódok voltak, hogy nem kaptam levegőt, oxigén nélkül nehezen bírtam menni, minden nap erőt kellett meríteni valahonnan, hogy túléljem a kövekező napot! Nagyrészt csak vegetáltam, bezárva, nagyrészt a lakásban. Sokszor voltam kedvtelen is, de próbáltam meglátni mindenben a szépet. Mikor, mint a villámcsapás a semmiből jött a riasztás... Onnantól kezdve nem volt megállás, pörgött a film. Mindenki azon dolgozott, összetéve ami erejük van, mindenki a saját terültetén a maximálisat nyújtva, hogy létrejöjjön a CSODA, hogy valaki, azaz most az én életemet megmentsék, esélyt kapva arra, amire súlyos betegként nem volt lehetőségem, és azt véghez vihessem.
Megkaptam. Rögös út volt a felépülés útja. Voltak nehézségek. (Hol nincsnek?) Sok erőt kaptam barátoktól, ismerősöktől, idegenektől, páromtól és a családomtól. És megemlítve a tüdő transzplant team-et, az utógondozást végző team-eket, és természetesen, azt a kis csapatot, akik nélkül idáig nem jutottam volna el, az én drága CF Drnőm, és Gyógytornászom, aki mindenben segített mindig, és most is segít, ahogy csak tud! És mindenkinek szól a taps és a hála, aki valamilyen szinten hozzátettek ehhez. Köszönet mindenkinek. 😊💖
Nézzétek, eltelt az egy év és itt vagyok. Nagyokat lélegezve, teli erővel, egészséggel, várva, hogy kezdjem a nagybetűs ÉLETET. Dolgozzak, szeressek, jótékonykodjak, kiránduljak, aktívabban sportoljak, futóversenyen vegyek részt, és teljesítsem a kis bakancslistámon szereplő dolgokat, amik lehet másnak, apróságok, nekem hatalmasak.
Mindenki csodál minket. Mennyi erőnk van, hősök vagyunk, példaképek. De mi is csak emberek vagyunk. Emellett a sok kitartás és küzdelem, öröm és mosoly mellett mindig ott van az, amit senki se lát, mennyit sírtunk, mennyit féltünk, mit hozhat a holnap, vajon? Sikerül-e? Megéri-e? Én azt mondom, megérte, és mindig megéri, ha van egy kis remény, vagy valami, amibe kapaszkodni lehet!
A rohanó világunkban nagyon, de nagyon fontos, hogy mire fókuszálunk! Arra amink van, vagy arra amink nincs, mert ha mindig azt nézzük, mi hiányzik örökké elégedetlenek leszünk...
Apróságoknak is úgy lehet örülni, mely feldobja a napod, ha arcodra süt a nap, virágoznak a fák, bokrok, enekelnek a madarak. Végre nem fulladsz, könnyedén kapsz levegőt, nemcsak a betegség teszi ki az időd nagy részét is, hanem olyan is, amit szeretnél csinálni. Felbecsülhetetlen ajándék ez, amiért hálásnak kell lenni, és ezt úgy is megköszönhetjük, hogy vigyázunk magunkra és kihasználjuk az időnket és megtöltjük tartalommal!
Úgy gondolom az ember mindig fejlődni szeretne tanulni! Ha van, amiben lehetne, az mindenképp a szolidaritás, és az elfogadás is kellene, hogy legyen. Mert mi is a társadalom egyenjogú tagjai vagyunk. Mi igazán tudjuk értékelni szerv transzplantáltként az életet.
Ez a kis írás most azokért is szól, akik már nem lehetnek itt velünk, mert sajnos az Ő útjuk végetért már. Barátok, bajtársak, akiket örökké a szívemben őrzök, örök példaképek vagytok ti is! 💖
Köszönjük, nektek ismeretlen donorok, akiknek hála kaptunk egy új életet, s még egy esélyt! Családotoknak megnyugvást!
Szervátültetés életet ment. Pédául az enyémet. 💖
Vigyázzatok magatokra nagyon és egymásra is! 😊
