" Nem számít milyen lassan haladsz előre, ha haladsz, és nem állsz meg. " /Konfuciusz/
Vége van a vizsgaidőszaki hajrának, bár kevesebb de nehezebb tárgyak, mint tavaly. Egy kis plusz nehézség volt még, a tavaszi FESS műtét utáni majdnem egy hónap kórházi kiesés, amit pótolni kellett. Szerencsére megértőek a tanáraim, ami miatt hálás vagyok nekik. Sok beadandót illetve előadást kellett készíteni különféle témákban, mint:
- a dohány és a szőlő kórokozóinak és kártevőinek előrejelzési módszerei
- az V. Országos Szántóföldi Gyomfelvételezés kiválasztott 5 fontos gyomfajainak jellemzése
- erdészeti növényvédelem és még sorolhatnám, sok új dolgot tanultunk.
Szóval egy újabb félév sikerült a szokásos romlás mellett, 4,6-os átlaggal, nagy az öröm. Úgy éreztem magam mikor kiderült, mint díjnyertes fotó a kiállításon. :) A végére ismét elfogyott az erő, kimerültem testileg lelkileg.
Míg más a kemény munka utáni megérdemelt pihenésként fürdőzik vagy nyaral, addig én hétfő óta már az erősítő wellness kúrám töltöm a kórházban. Tiszta haszon, minden nap jön a személyi edzőm alias drága gyógytornászom :D
A légzésfunkcióm nem sokat változott az előzőekhez képest, tartottam a FEV1 38%-t és a többi is hasonlóan alakult, aminek szívből örülök, a diffúziós kapacitásnál látszik leginkább a mostani romlás. De mindenek felett a cél, hogy a kúra alatt erősítsem, feljebb tornázzam és vissza szedjem az elvesztett kilókat.
Mástól hallottam már, hogy ez nagyon gyengusz érték, hogy tudok örülni neki és társai... Erre majd egy másik írásban kitérek, de annyit hozzáfűzök, hogy örülni kell amennyi és amilyen az állapot, de mindig törekedni a jobbra és soha fel nem adni, menni Mindig csak előre!
Egy kis séta is futásnak tűnt, annyira hiány volt a levegőből az elején. Ilyenkor kicsit a cukor is csak ugrál és emelkedett, és a kaját is tuszkolni kellett, de volt mikor visszafele szeretett volna jönni inkább. Bár ez nem meglepő, hiszen egyik húzza a másikat. Erre csak hab a tortán, ha egy makacs régi ismerős baci is betoppan és bulit csap.
Szerencsére már ahogy írtam, folyik szó szerint az erősítő. Napi közel 14 ezer mg antibiotikum, (aminoglikozid és széles spektrumú nagyágyú penicillin kombó) szteroid löket, hörgőtágító és természetesen napi 4 millió egység Colomycin inhalálva és persze az alap terápia, ami hamarosan szétveri a rendbontó hordát.
Bár minden CF-esnek van kis csontritkulása, nekem is elvégeztük az ODM-et vagyis a csontsűrűség vizsgálatot, mert nagyon erős csont fájdalmak kínoztak. Magnézium, kalcium és D-vitamin alapban pótlom, de a D-vitamin szintje így is elégtelen, szóval valószínűleg azt mindenképp emelni kell. Kedves Drnő volt, aki megnézte a kórtörténetet, vettek le vért, aztán majd az eredmény után kiderül, mi lesz a folytatás. Minden esetre megnyugtatott, nagy gáz nincs. :)
Mire visszaértem az endokrinológustól az asztalon várt két óriás lángos Andortól, olyan jólesett, hogy gondolt rám! (tudja, hogy mennyire oda vagyok a fokhagymás tejfölös sajtos lángosért) Tudjátok ezek mind olyan erősítő dolgok, amikért hálásnak kell lenni. :)
Andorral még a FESS műtét utáni kórházi tunningkor találkoztam. Itt dolgozik a kórházban, szorgosan fuvarozik mindig valamit amit éppen kell. Kontrollok alkalmával többször láttam, de valahogy a blogomra tévedt, sikerült jó kedvet és erőt adni az akkori látogatásával. Több ilyen ember kellene, mint ő is.
Jövő héten vár még egy diffúziós kapacitás (légzésfunkció) és nőgyógyászati vizsgálat. Szóval nem fogok unatkozni.
Remélem mindenki felkészült a nyárra, én már tervezgetek a gyógyulás mellett. Aki esetleg hozzám hasonlóan szervizben van, annak gyógyulást, erőt kívánok! Hajrá skacok!
Még jelentkezem.
Legyen szép napotok, hisz minden virul, pezseg az élet!
