Láthatatlan összeköttetés

"Egy ember talán nem csupán test és tudat. Lehet, hogy valami más is kell a keverékhez - nem lélek, konkrétan, hanem egy szellem, amely azt sugallja, hogy egy nap nagyobb és erősebb leszel, mint most. Egy ígéret; egy lehetőség." /Jodi Lynn Picoult/

Minden összefügg mindennel, láthatatlan szálakkal van összekötésben és az energia amit kibocsátunk, rezgéseket kelt a világban még ha nem is látjuk ezt. Amivel és akikkel körbevesszük magunkat, olyanok leszünk mi is. Nagyon fontos a kisugárzásod, hisz oly sok mindent elárul rólad...

Amit adsz, azt kapod. Ha jót adsz, a jót kapod. Ha gonosz vagy, akkor azt. (Igen, átmenetek lehetnek, ezt se felejtsük el, hisz nem fekete-fehér mindent, hanem árnyalt) Ha megtapasztalod a vonzás törvényét, akkor más szemléletmódot kapsz. Kicsiben kell elkezdeni. Például avval, hogy mikor mész az utcán és látod valaki szomorú köszönsz neki vagy csak mosolyogsz egyet, esetleg, ha vonaton vagy beszélgetsz vele, ha hajlandó rá. :)

Legyünk tudatosak, és legyünk nyitottak, tanuljunk meg alkalmazkodni, hiszen ez is a kulcs ahhoz, hogy boldoguljunk az életben. Nem minden ember akar átverni minket, fejlődjünk, és tanuljunk meg bízni másokban, illetve kiszűrni a csalódásokat olyan módon, hogy felkészülünk minden eshetőségre.
Vannak lehetőségek, amelyek kevésszer bukkannak fel, azért jól figyeljetek miközben a mindennapok köreit futjátok, és ha eljött ragadjátok meg, mert ritka az ilyen.

Nem győzöm hangsúlyozni azt, hogy a pillanat és a most értéke milyen fontos. Sokunk pont ezen csúszik el, hogy annyira pörög az életben, hogy minden passzoljon és hajtja a mókuskereket, hogy elfelejt közben élni.

Ki mit tesz érte, hogy az élet lángja fennmaradjon? :)

Holnap az utolsó nap a héten, kitartást nektek. És jó hévégét.

CFRDM, azaz cukorbetegség a CF-ben

Mivel 3 éve ilyen időtájt derült nekem is, ezért kicsit írok róla, hogy milyen is és nekem, hogy derült fény rá.
CFRDM, ezzel a mozaikszóval szokták rövidíteni, ami angolul Cystic Fibrosis-related Diabetes mellitus, vagy CF indukálta diabétesz.
Mivel CF-ben a hasnyálmirigy elégtelen működésű (a külső elválasztású mirigyek emésztőenzimei, mint az amiláz, lipáz, proteáz termelése alacsony vagy nincs is) ezért előfordulhat, hogy (a hasnyálmirigy Langerhans sziget belső elválasztású mirigyei is károsodnak, nem tudnak elég inzulint termelni) felnőtt korban társbetegségként jelenik meg, mivel nehezebben birkózik meg a szervezet a szénhidrátok lebontásával.
Szervtranszplantáció után is nagyobb az esély, hogy kialakul nálunk, a kilökődésgátló gyógyszerek és folyamatos szteroid szedése mellett. Persze a hirtelen cukorháztartás felborulása után még javulhat és feledésbe merülhet egy időre. Fontos megemlíteni, hogy nem törvényszerű az, hogy minden CF-es beteg cukorbeteg is lesz, ennek nagyon sok befolyásoló tényezője van. Szóval nem kell parázni, de jó tudni, hogy ez is felmerülhet.

Azt a CF-est, akinél diagnosztizálják, úgy kezelnek, mint az 1-es típusúakat, tehát életünk végéig inzulin pótlás, változó, hogy kinek melyik fajta válik be. Ismerek olyan CF-est is akinek inzulinpumpája van, mert csak avval tartható neki fent a normális vércukor érték. Persze azt a hű de nagy diab diétát nem kell tartanunk, mert nemhogy rendben lennénk, inkább még sehogy sem. Elsődlegesen a kalóriabevitel, a súly szinten tartása, gyarapodás, másodlagos a diabétesz. Tehát átlagosan a diétánk, hogy enni mindent lehet, nincs tiltólistán semmi, inzulinnal kell utánamenni és korrigálni. Persze ez nem azt jelenti, hogy nyakba-főbe édességgel kell betölteni a napi kalóriahiányt, de nincs megtiltva.
Fontos, hogy igyekezzünk úgy étkezni, hogy fehérjében, zsírban és rostban gazdag legyen, illetve megfelelő szénhidrát mennyiséget is pótoljunk. Lényeg, hogy a lassan felszívódó szénhidrátok jobbak, mert nem dobják fel az egekig hirtelen a cukrot. Speciel én a cukros gyümölcsleveket és társaikat a diab előtt sem fogyasztottam már, mivel egy ideig sikerült így a refluxot szüneteltetni, ezért anno leszoktam róla. Amióta diabos vagyok, annyi plusz módosítás van, hogy mivel én nagyon szeretem a teát, cukor helyett édesítőt teszek bele, és sok szénsavmentes ásványvizet iszom. Diab kezelése addig nehéz, míg meg nem birkózik az ember a tudattal, illetve míg megtanulja kezelni, milyen ételek hogy hatnak a cukor értékekre, illetve míg nincs beállítva rendesen.  Nálam ez, majdnem 3-4 hónap alatt következett be...

Pár saját tapasztalatot szeretnék megosztani veletek:
- ha állapotromlás, illetve bármilyen fertőzés zajlik a szervezetben akkor ugrálhat a cukor értéke, és megnövekszik a napi inzulin szükséglet
- az időjárás változás is és az idegeskedés, nagy stressz is hatással van rá
- cukorbetegként fogékonyabbak lehetünk a fertőzésekre
- sok folyadékot érdemes inni, minimum napi 2 litert
- az éhség jobban viszi le a cukrot
- ha esik le a cukor a tej kiváló arra, hogy picit normál zintre emelje
- ha magas a cukrom, a homályosan látok, fáj a fejem, jellemző a kézremegés, az idegesség illetve mintha plusz fűtés menne, olyan piros az arcom
- ha alacsony a cukrom remegek, és ideges vagyok, és nagyon nehéz levegőt venni

Az inzulin adagolása olyan rutin már, mint a Kreon emésztőenzim bevétele minden étkezéshez. Már nem mérem annyit a cukrom, mint az elején, maximum, ha probléma van, diab naplót írom, a cukorértékeket illetve a napi beadagolt inzulin egységet is. Érdekes nekem nagyon hamar le tud esni a cukor ok nélkül is és nagyrészt 7 alatt vannak inzulinnal. Néha egy kiugró érték természetesen előfordul. 3 havonta leveszik a Hba1c-t a rutin vérvétel mellé, ami megmutatja a 3 havi cukorátlagot. Szóval minél inkább kötődik a hemoglobin fehérje a glükóz molekulához annál inkább nem megfelelő a cukorháztatás, tehát a Hba1c értéke annál magasabb.

CF-ben sok mindent kell magunknál tartani, ha ide-oda elmegyünk akár több órára, (Kreon, vitaminok egyéb gyógyszerek, hörgőtágító sprayk) szóval ezek mellé helyet kap az inzulin pen, szőlőcukor, folyadék, esetleg valami csoki.

És utoljára maradt az, hogy nekem, mégis hogy derül fény a cukorbetegségre.
3 éve nyaralni voltunk, az előtte lévő napokban is meg a nyarlás első pár napján is éreztem, hogy nincs rendben valami. Nyár volt, iszonyatosan fáradt voltam, alig tudtam enni, nagyon sokat ittam, aludni éjjel, és mintha lecsökkent volna a tüdőm, mentem pár métert és fulladtam, beszélni sem tudtam rendesen levegő után kapkodtam. Beszéltem Drnőmmel, hogy valami nem oké, nagyon nem... Szóval a nyaralás 3. napján anyu levit Győrbe a kórházba, be a sürgősségire, ahol kiderült 75%-os az oxigénszintem, ami megmagyarázza a fulladást. Egyből felszóltak az osztályra, Drnőmék már vártak, levették a szokásos labort stb. Kiderült 26-os a cukrom.... Drnőm egyből gyorshatású inzulinra állított, és kaptam egy speciális antibiotikum kombót, mert a cukorbetegség mellett egy idegen ritka kórokozó is megtámadott. Az elsőegy hét kiesett, nem nagyon tudom felidézni a történéseket.
Szerencsére sikerült felállni onnan is és hálát adok az égnek azért, hogy ilyen jó Drnőm van, aki így figyel rám, és persze az egész osztálynak. S nem utolsósorban történt az, hogy egy mostanra igazi jó barátot is megismertem Gyurit, aki szerencsére lábadozik a tüdő és vese transzplant után. Hálát adok a sorsnak hogy őt is megismertem.

Ha valakit jobban érdekel a CFRDM akkor itt a linken lehet angolul olvasni róla:
https://www.cff.org/Living-with-CF/Cystic-Fibrosis-related-Diabetes/

"Legyetek hálásak mindenért és soha ne adjátok fel!

Életem nagy tanulsága ez: soha ne add fel! Ha bajnok akarsz lenni, foggal-körömmel próbáld megszerezni azt, amit akarsz. Ez kitartást követel. Ha a jó úton jársz, maradj is meg rajta, míg csak végig nem jártad."

/Louis Zamperini/

Szép estét nektek!

Vár a holnap...

Jó estét Nektek, szép nyári esténk van. :)
Pár gondolatom hoztam nektek! Fogadjátok sok szeretettel!

Azt mondják vannak sorsszerű dolgok és tényleg. És, ahogy a gondolataink és az, hogy hogy érzünk befolyásolják mindennapjainkat, tetteinket, nagyban hozzájárul kudarcainkhoz illetve sikereinkhez.
Ahogy a vonzás törvénye is tanítja, amit gondolsz azzá válsz illetve azt vonzod be. Persze vannak olyan dolgok amiket megérzünk előre, mert mindenre felkészültünk, és jól alakul minden, van amikor meglepetés érkezik, mikor azt hinnénk vége a süllyedésnek, akkor csap le, mint a nyári zápor, szétzilálva lelkünk mindenképpen.
Előbb-utóbb eljön egy jel, ami azt sugallja rossz az irány és változtatni kell, ha nem szeretnénk megrekedni egy szinten. Van aki felismeri, van aki nem. Mások vagyunk.
Ha kellőképpen megvan az akarat, a kitartás és a támogató erő, akkor a siker nem marad el, csak legyünk türelmesek. Az élet lehet, hogy sokszor elvesz és elkér, de mindig ad vissza valamit. De csak akkor fogod felismerni, ha tudod mit kell keresni. Ha egyszer megtapasztaltad törekedni fogsz rá, hogy így alakítsd az életed.

 "Amikor egy ajtó bezárul előttünk, egy másik mindig ki szokott nyílni. A gond az, hogy bánatunkban gyakran túl sokáig vesztegetjük az időnket a bezárult ajtó előtt, és nem vesszük észre, melyik ajtó tárult ki és várja beléptünket."
/Alexander Graham Bell/

Kétely mindig lesz és akadály is, eltérő méretű és nehézségű. Minden nap meghozunk egy döntést, minden nap egy új nap új lehetőség. 24 óra és mi gazdálkodunk vele. A szabadon dönthetünk, hogy ha egy kudarc leterített, akkor csak sajnáltatjuk magunkat és lejjebb süllyedünk vagy pedig teszünk, hogy kimásszunk a gödörből és a kellemetlen helyzetből!

Éljetek a lehetősséggel! Remélem sikerül! Még jelentkezem!

Ébredj fel!

Ha elfelejtünk magunk tükörbe nézni, jó tehát, ha van, aki segít és tükröt tart elénk.
Ha valaki kívülről figyeli objektíven a dolgainkat, mint a barátaink, hamar meg tudják mondani hol a hiba, és hogy mit sikerült újonnan túl bonyolítani, ami miatt hibás vagy netán hiányos a rendszer szoftver hol és esetleg mit kell javítani azon, hogy frissíteni fejleszteni tudjuk önmagunkat. Egy beszélgetés alkalmával előkerülnek olyan dolgok amik apró darabjaira hullottak és ezekből a tört részletekből vázolódik fel a majdani újra egész egységet alkotó összkép.
Mindenképpen legyünk hálásak érte nekik. Ők azok, akik ha elestünk felsegítenek minket nem hagynak a porban, koszban fetrengeni vagy az iszapban állni, hogy aztán elsüllyedj.

Ideje volt már, hogy eljöjjön és rájöjjek, mi okozza a folyamatos visszacsúszást, azt, hogy monoton minden. Nem csinálunk "új" dolgokat, , amiket régebben csináltunk. Ez egy nagyon fontos momentum.
Ha kicsit végre tényleg nemcsak sodródsz az árral, hanem jobban megtervezed, és ezáltal, hogy új dolgokat kezdesz el csinálni, rájössz, hogy eddig mennyire bezárkóztál valami miatt és folytattad a monoton "muszáj csinálni, de lelkesedésem nincs hozzá és nem is akarom ezt észrevenni, se tenni ellene" strucc effektust. Hiszen, ha homokba dugom a fejem, a probléma ugyanúgy ott van még.
Ez egyfajta belesavanyodást eredményez, kedvtelenséget, lelkesedés csökkenést, és,ha sokáig bent állsz, akkor elsüllyedsz a depresszió mocsarában.
Ha új dolgokat kezdesz el minden nap, csak picit csinálni legyen az teljesen új vagy régi, a lényeg, hogy eltérjen a megszokottól, egyenként szeded le magadról azt a láncot, ami akadályoz téged a szabadságban, cselekvésben, mozgásban.
Ilyenkor gondolkodj el, mi az amit szeretnél csinálni/vagy mi az, ami kissé feldobja a napod. Nem kell egyből nagy dologra gondolni, sok kicsi sokra megy alapon, s fontos hangsúlyozni a rendszerességet.

Egy nagyon kedves közeli barátom mondta ezt nekem egy beszélgetés alkalmával: " ha elég erős a miért, a hogyan jön magától".

És tényleg milyen igaza van...
Szóval fogtam magam és összeírtam, mi az, amit régen csináltam. Ebből a listából osztok meg veletek pár ilyen dolgot, hátha ti is kedvet kaptok hozzá és papírt ragadtok! :)

AMIT RÉGEN CSINÁLTAM
- Táncolni
- Körmöt festeni
- Sütit sütni
- Célokat felírni
- Önfejlesztés
- Pillanat megőrzése fotók formájában
- Fodrászhoz menni
- Elmenni a barátokkal, kimozdulni
- Egy jó filmet nézni
- és még sorolhatnám...

Ha hiszitek, hanem kapásból, gondolkodás nélkül, 20 dolgot fel tudtam írni a lapra, ami valahogy kimaradt mostanában. A lista végére érve rá kellett jönnöm, hogy ezt a monotonságot, kedvtelenséget nemcsak a körülmények okozták, hanem nagyrészt én magam idéztem elő, mivel hagytam, hogy kicsússzon a kezemből az irányítás. Pedig ott lebegett a szemem előtt a megoldás, de észre se vettem ezt volna, mert annyira görcsösen belefeledkeztem a dolgaimba. Visszafejtettem az okokat is; túl sok stressz, és nagy feladatok terhe, emellett kevés alvás és pihenés, csak a hajtás, emiatt romló egészségi állapot, (többet foglalkoztam a betegséggel, mint kellene, azaz a kezeléseken kívüli túlzott aggódást, találgatásokat értem, " jaj később/ most mi lesz, hogy lesz"), csupa rossz hír a környezetemből és a legfontosabb, hogy elfáradtam és
nem tudtam feltöltődni.
Ez mind együttesen dobott be a monoton, életuntság spiráljába. De szerencsére időben benyomtam a stop gombot, annak köszönhetően, hogy alvó állapotból felráztak, így az árokpartról visszatértem az útra.

Ha te is ebben a csónakban látszólag evezel, de gyakorlatilag nem haladsz a vízen, hiába van kibontva a vitorla, a szél nem fúj. Nyisd fel a szemed, és ne a kifogásokat keresd csukott szemmel, mert pont azt nem látod meg, hogy az evezőlapát ott van melletted, csak fel kell venned a kezedbe és evezni, addig, míg a szél újra fújni kezd és
plusz löketet ad. 
Inkább lassan haladj és alaposan, minthogy gyorsan és nem veszed észre az apró sziklát, mely miatt léket kap a csónak, és volt nincs, elsüllyedt.

Ha nekiállsz élni, tisztábban látod majd mi az, ami felesleges és mi az, amit nem szabad elvesztened az életben.

Tessék felébredni és élni, élményeket szerezni!