Ha valaki kívülről figyeli objektíven a dolgainkat, mint a barátaink, hamar meg tudják mondani hol a hiba, és hogy mit sikerült újonnan túl bonyolítani, ami miatt hibás vagy netán hiányos a rendszer szoftver hol és esetleg mit kell javítani azon, hogy frissíteni fejleszteni tudjuk önmagunkat. Egy beszélgetés alkalmával előkerülnek olyan dolgok amik apró darabjaira hullottak és ezekből a tört részletekből vázolódik fel a majdani újra egész egységet alkotó összkép.
Mindenképpen legyünk hálásak érte nekik. Ők azok, akik ha elestünk felsegítenek minket nem hagynak a porban, koszban fetrengeni vagy az iszapban állni, hogy aztán elsüllyedj.
Ideje volt már, hogy eljöjjön és rájöjjek, mi okozza a folyamatos visszacsúszást, azt, hogy monoton minden. Nem csinálunk "új" dolgokat, , amiket régebben csináltunk. Ez egy nagyon fontos momentum.
Ha kicsit végre tényleg nemcsak sodródsz az árral, hanem jobban megtervezed, és ezáltal, hogy új dolgokat kezdesz el csinálni, rájössz, hogy eddig mennyire bezárkóztál valami miatt és folytattad a monoton "muszáj csinálni, de lelkesedésem nincs hozzá és nem is akarom ezt észrevenni, se tenni ellene" strucc effektust. Hiszen, ha homokba dugom a fejem, a probléma ugyanúgy ott van még.
Ez egyfajta belesavanyodást eredményez, kedvtelenséget, lelkesedés csökkenést, és,ha sokáig bent állsz, akkor elsüllyedsz a depresszió mocsarában.
Ha új dolgokat kezdesz el minden nap, csak picit csinálni legyen az teljesen új vagy régi, a lényeg, hogy eltérjen a megszokottól, egyenként szeded le magadról azt a láncot, ami akadályoz téged a szabadságban, cselekvésben, mozgásban.
Ilyenkor gondolkodj el, mi az amit szeretnél csinálni/vagy mi az, ami kissé feldobja a napod. Nem kell egyből nagy dologra gondolni, sok kicsi sokra megy alapon, s fontos hangsúlyozni a rendszerességet.
Egy nagyon kedves közeli barátom mondta ezt nekem egy beszélgetés alkalmával: " ha elég erős a miért, a hogyan jön magától".
És tényleg milyen igaza van...
Szóval fogtam magam és összeírtam, mi az, amit régen csináltam. Ebből a listából osztok meg veletek pár ilyen dolgot, hátha ti is kedvet kaptok hozzá és papírt ragadtok! :)
AMIT RÉGEN CSINÁLTAM
- Táncolni
- Körmöt festeni
- Sütit sütni
- Célokat felírni
- Önfejlesztés
- Pillanat megőrzése fotók formájában
- Fodrászhoz menni
- Elmenni a barátokkal, kimozdulni
- Egy jó filmet nézni
- és még sorolhatnám...
Ha hiszitek, hanem kapásból, gondolkodás nélkül, 20 dolgot fel tudtam írni a lapra, ami valahogy kimaradt mostanában. A lista végére érve rá kellett jönnöm, hogy ezt a monotonságot, kedvtelenséget nemcsak a körülmények okozták, hanem nagyrészt én magam idéztem elő, mivel hagytam, hogy kicsússzon a kezemből az irányítás. Pedig ott lebegett a szemem előtt a megoldás, de észre se vettem ezt volna, mert annyira görcsösen belefeledkeztem a dolgaimba. Visszafejtettem az okokat is; túl sok stressz, és nagy feladatok terhe, emellett kevés alvás és pihenés, csak a hajtás, emiatt romló egészségi állapot, (többet foglalkoztam a betegséggel, mint kellene, azaz a kezeléseken kívüli túlzott aggódást, találgatásokat értem, " jaj később/ most mi lesz, hogy lesz"), csupa rossz hír a környezetemből és a legfontosabb, hogy elfáradtam és
nem tudtam feltöltődni.
Ez mind együttesen dobott be a monoton, életuntság spiráljába. De szerencsére időben benyomtam a stop gombot, annak köszönhetően, hogy alvó állapotból felráztak, így az árokpartról visszatértem az útra.
Ha te is ebben a csónakban látszólag evezel, de gyakorlatilag nem haladsz a vízen, hiába van kibontva a vitorla, a szél nem fúj. Nyisd fel a szemed, és ne a kifogásokat keresd csukott szemmel, mert pont azt nem látod meg, hogy az evezőlapát ott van melletted, csak fel kell venned a kezedbe és evezni, addig, míg a szél újra fújni kezd és
plusz löketet ad.
Inkább lassan haladj és alaposan, minthogy gyorsan és nem veszed észre az apró sziklát, mely miatt léket kap a csónak, és volt nincs, elsüllyedt.
Ha nekiállsz élni, tisztábban látod majd mi az, ami felesleges és mi az, amit nem szabad elvesztened az életben.
Tessék felébredni és élni, élményeket szerezni!
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése