Ezzel együtt az elnézéseteket is kérem, hogy az utolsó jelentkezésem óta elég sok idő telt el.
Úgy gondoltam most kicsit lelki dolgokról írok nektek, s biztosra veszem, hogy nemcsak én járok ebben a cipőben. Lelkünk és életünk is több dologhoz hasonlítható. Életünk lehet kártyavár, vonat utazás, lelkünk lehet kirakós.
Azóta is sok feladat hárult rám az élet sok területén, s egyszerűen nem tudtam többet kifacsarni magamból, illetve az, hogy nem jelentkeztem, annak az is oka volt, hogy lelkileg nem voltam túl jól. Túl sok súlyos teher nehezedett a vállamra s a lelkemre is.
Az életem elég nagy fordulatot vett avval, mikor tavaly nyáron ismét sikeresen lediplomáztam, evvel egy nagyon nagy dolgot értem el, viszont evvel együtt egyfajta üresség is keletkezett, amit egyenlőre még nem sikerült betölteni. Aztán augusztustól a romlás szépen megindult lefelé, szerencsére sikerült fékezni, de már nem olyan ez az állapot, mint tavaly sajnos, amit ellene lehet tenni az folyamatosan megy...
Lelkileg ez idő alatt ideig-óráig helyrejöttem, de csak felületi kezelést sikerült elérni, ha úgy tetszik és egyre inkább zuhantam a mélybe.
Éreztem, hogy nem bírok magam helyrejönni, plusz megerősítés hatására bejelentkeztem a pszichológusomhoz. Sok dolog foglalkoztatott, sok minden kavargott a fejemben, szerencsére személyes találkozókor sikerült helyre rakni bizonyos dolgokat. Nagyon fontos szerintem, hogy ha nem bírunk túljutni dolgokon, akkor merjünk segítséget kérni szakembertől. De ez csak akkor lesz hasznosítható, ha tényleg elmondjuk azokat a dolgokat amik őszintén bántanak minket. 😊
Hogy mik is voltak ezek a gondolatok általánosságban megosztom veletek.
Mikor a nyakörvedet folyamatosan láncok kötik helyhez, az eléggé kiborító tud lenni. Vagy, ha például sok szituációt te csak nézni tudsz és várod, hogy történjen valami, mert hiába idegeskedsz és szeretnél változtatni dolgokon, nem megy, mert nincs ráhatásod a dolgokra. Nem rajtad múlnak. És feleslegesen stresszeled magad. Az ember néha elrugaszkodik a dolgoktól és ha sok feladatot sikerült kipipálni, s a megoldóképessége fejlődött, azt hiszi mások helyett is megoldhatja az ő feladatait. De meg kell értenünk, hogy nem vagyunk omnipotensek, azaz mindenhatók, nem fogunk tudni minden szituációt megoldani, ráadásul olyat biztos, hogy nem, ami nem a miénk, mert mi max csak tanácsolhatunk, meg nem oldhatjuk a helyzetet, legyen szó bármiről is. El kell fogadnunk, hogy amit tudunk megtettünk, megteszünk a többi pedig a szituációban érintett embereken múlik. El kell fogadni, hogy nem tudunk mindent irányítani és befolyásolni.
Ha betegség által jelölést kapunk s mi mindent megteszünk a javulás érdekében, de mégsem úgy mennek a dolgok, akkor is el kell fogadni (ami persze iszonyatosan nehéz!!!!), hogy amit tudok megteszem s ha olyan a jelölés ami mégis később javulhat, s majd lesz jobb.
Romló egészségi állapot mellett nehezebb a dolgok elfogadása, bizonyos tekintetben ki vagyunk szolgáltatva a körülményeknek, s korlátoltságnak, egy kis időre elvesztjük a szabadság érzését. Kevesebb dolgot bírunk, mint régebben, monotonnak tűnhetnek a napok, s zavarhat az is minket, hogy a mindennapjaink jóval eltérnek az átlagtól. Arról ne is beszéljünk, hogy testi vonatkozásai is megnyilvánulásai a betegségnek szintén jó arra, hogy lelkileg szarul érezzük magunkat...
Korombeliek már mind dolgoznak, építik saját életüket, vagy éppen már családot alapítanak (baba vállalást értem ezen) vagy éppen különköltöztek a szülőktől és saját lábon boldogulnak az életben. Valljuk be az utóbbi mondat pár gondolatát véghezvinni még akkor se mindig egyszerű, ha nincs betegség.
Szerencsére mindenre van lehetőség, hogy enyhítsük a terheket, a lelki fájdalmakat s jobban érezzük magunkat, ne egy rakás szerencsétlenségnek, s csökkentsük a felesleges stresszt. De ehhez a gondolaton, az akaraton kívül a tettek és a megvalósítás szükséges.
A túlaggódás se jó barát, növeli a stresszt. Hajlamos vagyok rá néhanapján, szóval azt is mérsékelni kell.
Amikre nincs ráhatásunk, azt fogadjuk el, illetve engedjük el, hogy ne mérgezzék lelkünk. Ha a testünkkel van problémánk igyekezzünk segíteni, hogy a meglévő dolgok ellenére is jól érezzük magunkat. Ha például a nőiességgel van bajunk, nagyon sovány az alkatunk igyekezzünk ne bő ruhákat hordani, hanem inkább feszeset, sminkeljük picit magunkat, ne mindig ugyanúgy hordjuk a hajunkat stb.
Iktassunk be napunkba kis változtatást, hogy ne tűnjön annyira monotonnak. Igyekszem kitölteni a napomat mindig valamivel. Pihenjünk eleget, relaxáljunk. Ehhez hasznos lehet egy jó fürdő, egy kis relax zene is akár. Megmutatom az két kedvenc ilyen zenémet.
Ne vegyünk magunkra minden "bántást és szekálást", hiszen nem minden ránk irányul, maximum mi vagyunk azok akik a célpontok lettünk, de ettől még ne vegyük magunkra mindig mindent, kezeljük kellő humorral, ha a helyzet megkívánja.
Ahogy erőnk engedi együnk amennyit bírunk, s mozogjunk, mert evvel is hozzájárulunk ahhoz, hogy jobb legyen a közérzetünk is.
Ezek mellett nagyon fontos az is, hogy
- legyen kivel megbeszéljük a problémánkat,
- legyen aki visszarugdos az útra, ha letérnénk,
- legyen aki letörli a könnyeinket, bátorít és biztat minket,
- legyen aki felsegít, ha elesnénk,
- legyen aki támaszt ad, aki szeret és boldogságot ad és mi is ugyanezt
Stressz egy olyan tényező, melyet teljesen az életünkből kizárni nem lehet, maximum mérsékelni, illetve megtanulni kezelni a helyzeteket, s azt, hogy is reagáljunk rá. (Van mikor a csend és átgondolás, de van mikor igenis a vitába szállás a megfelelő)
Állandóan képezni kell magunk, s a mérce ne más, hanem mindig mi legyünk!!!
Szóval továbbra is folyamatosan van mit alakítani, tanulni nekem is lelkileg. És tudom, hogy menni fog.
Lelkünk olyan, mint a kirakós. Türelmesnek kell lenni, nem lehet egyszerre a helyére tenni mindent, szépen lassan darabonként kell haladni s összeáll a kép, de az is lehet, hogy távolabbról kell figyelni a kirakós egészét, s nem közelről egy apró kis részletét. Arra figyeljünk, ami van s ne arra, ami nincs. Idővel s energia belefektetésével, minden a helyére kerül. Legyünk hálásak, s ne veszítsük el a hitünk, hiszen alakul minden. Köszönöm akik mellettem vannak és támogatnak a nehéz időben s visszahúznak a helyes útra. 😊💖
Ezek mellett a gondolatok mellett a legvégén azt is megemlíteném, hogy az összes papír meglett, s végre a tüdő transzplantációs listára kerülhettem, így biztonságban vagyok, bármikor megcsörrenhet a telefon, hogy van alkalmas tüdő a számomra.
A szervek közül talán a tüdő a legkedvezőbb, hiszen elég kicsi a lista mérete (jelenleg 15 fő) illetve kedvezőbb a listán töltött várakozási idő (az átlag kb fél év), a többi szervre sokkal, de sokkal többen várnak.
Megkaptam a lehetőséget a folytatásra. Így addig míg ez eljön erősítenem kell magam, s a súlyom is kordában tartani, s persze lefoglalni magam, mert a várakozás a legnehezebb. 😊
Később majd jelentkezem, legyen szép estétek. 😊💖
