Az előző gondolatok az elmúlt hét tapasztalásai után fogalmazódtak meg, több barátommal való beszélgetésem során. A társadalom mennyire nem fogadja el azt aki lassításra kényszerül, s mennyire nem törődik az ember embertársával...
Ne hagyd magad.
Légy előrelátóbb, járj egy lépéssel mások előtt.
Harcolj az ideák ellen, ne légy tömeg.
Ne feküdj sokat a padlón, állj fel és küzdj, mert minden nap egy új csata, légy önmagad.
Te kezedben van sorsod bukása vagy felemelkedése.
Nincs lehetetlen. Ne add fel. Még akkor sem mikor a poklot éled meg.
Varázsolj magad köré bármit ami segíthet a nehéz időszakot átvészelni.
Rossz mikor az embernek annyira nem futja az ereje hogy egyszerre mindent megcsináljon, vagy éppen nem tud annyit foglalkozni a barátaival személyesen, mert örül, hogy él. És fontossági sorrendet kell felállítani, melyik teendőt kell előbb befejezni. De másként nem lehet csinálni. Mert összeomlik minden. Szerintem ez egy olyan dolog amit mindenki ért és tapasztalt.
Nekünk CF-eseknek még több energiába kerül mindez. De haladhat bárki előre. Ha elég szilárd az akarat. :)
Már nem kell sokat várnom és kibírnom, mert nemsokára eljön a két hetes kórházi vénás kezelés kezdő napja, amikortól könnyebb lesz ismét, s múlik a fájdalom, a fulladással együtt, s minden ami kapcsolódik a dolgokhoz, aztán újra lehet pörögni és élni az életet. :)
Ne feledjétek, az ahogy tekintetek a történésekre, ahogy hozzáálltok, nagyban befolyásolja azt milyen irányba mennek a dolgok. Vonzás törvénye. Keresd mindig azt ami felemeli a lelked! Van amikor keresned sem kell, mert ott van az út mellett ahol mész! :)
További szép hetet kívánok nektek, kik figyelemmel kíséritek az oldalon az írásaim. :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése