Ennek ellenére hiába szeretnénk minden minket körülvevő dolgot megoldani, nem mindig tudjuk kordában tartani, hogy kerékvágásban haladjon. Mert nem rajtunk múlik minden. Nem is lehet megoldani más helyett a problémákat. Körülmény is nagy úr. Mi csak segíthetünk mást és a háttérben "izgulhatunk" az események közben.
Bármennyire is szenvedünk s nehéz elfogadni "kívülállóként" (akkor gondoljunk bele az, hogy érezheti magát, aki benne van) , hogy nem tehetünk érdemben az ügy haladása érdekében, meg kell erősödni és elfogadni, hogy nem rajtunk múlik, hanem másokon, körülményeken, s ahhoz, hogy az adott megoldás megszülessen, az csak akkor fog valamerre irányba lendülni, ha változás van. Ha nincs akkor minden marad a régi. Megszokás. Az ideális látszata csak. Felület kezelés. Fájdalomcsillapító.
Változásban ott az ismeretlen, ami igencsak idegen és kiszámíthatatlan. Nem tudjuk mi vár ránk. De nem csak negatív, pozitív töltetet is hordozhat a változás. Új fejezetek nyílhatnak. Ettől olyan félelmetes és csodálatos is egyben.
Hiszem, hogy nincs olyan dolog amit ne lehetne rendezni, változtatni, ha akarunk és teszünk érte. Még akkor is ha fáj.
De ehhez őszintének kell lennünk nemcsak másokhoz, de elsősorban saját magunkhoz.
Feltenni a kérdéseket... Mit akarunk magunktól, másoktól, az élettől... S visszatalálni önmagunkhoz, így másokhoz is.
Magány, nem egyenlő az egyedülléttel. S ez sem fekete vagy csak fehér, hanem árnyalt.
Magány az, amikor lehet melletted bárki, lehet bármid, nem érzed jól magad kicsit sem.
Ha rendben vagy magaddal tudni fogod, hiszen nem fogsz félni, mert "egyedül" kell töltened egy kis időt, elmenni moziba például.
"Nagyon sok ember azt hiszi, hogy az elfogadás egyet jelent azzal hogy "hát nem tehetek mást, bele kell törődnöm a dologba". Ez azonban valójában nem elfogadás! Az elfogadás szó egy békés, mosolygós állapotot takar, amelyben nincs harag, nincs feszültség. Ott béke van. Belső béke és mosoly.
Az elfogadás egy borzasztó nehéz folyamat. Amikor nemcsak elfogadom, hanem önmagamba befogadom az általam megélt negatívumot. Elfogadom a kiejtett szavakat. Ez az a folyamat, amikor a kimondott szó vérré válik. Brutális fájdalommal jár. Érzi a bőrén mindazt, amit eddig is sejtett, de nem akarta megélni. Ami késik hölgyek urak, az nem múlik!
A változtatás első három fázisa - a kimondás, az elfogadás és a befogadás - valójában az élet összes területére kisugárzik, mert a kihívásainkat csak így tudjuk jól megoldani. Lehet mindehhez ösztönösen is hozzáállni, de mindebből hiányozni fog a tudatosság."
/Csernus Imre/
Tarts ki a nehézségekben, támaszra mindig akadsz, ha jó helyen kérsz segítséget! Nem szégyen.
Élet nemcsak másokról szól, rólad is! Hagyj időt magadra s másoknak is add meg, hogy kicsit maguk lehessenek. :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése