Pár gondolatom megosztom veletek!
Kicsit van olyan időszak, amikor azt érzi az ember ,hogy feje felett a hullámok igencsak összecsaptak. És minden erejével azon van, hogy a tenger ne gyűrje a hullámok alá, mert akkor vége mindennek, amiért egész végig küzdött. Van amikor már tényleg a határokat feszegeti, betekintést kap az idő alatt a pokolba, és csak tartja magát. Egyik hullám után jön a másik pedig éppen kikeveredett az előzőből, csak egyet szusszant. És már ereje fogy, persze, hogy egyre nehezebb kitartani... És látni lehet a végét az egésznek, fél, hogy mi jön még, leszek elég ereje a holnaphoz. Nem szeretné feladni. Egyetlen vágy, hogy legyen levegő, szimplán csak igazán éljen és mások számára alapvetőnek tűnő dolgokat gond nélkül meg tudja csinálni...
Bár az élet örökös küzdelem; hiszen mindig valamivel harcolunk, meg kell vívni a csatákat, legyen szó bármiről amit az élet elénk tálal (mindenki helyettesítse be a számára éppen adottat); HINNI, CSELEKEDNI kell, s nem hagyni, hogy a félelem elhatalmasodjon felettünk. ÉLJÜK MEG, tegyük helyre a fájdalmat és az egyéb ilyen negatív érzést, aztán ENGEDJÜK EL, hogy minél inkább a jelenre és a közeli jövőre fókuszáljunk, annak tudjunk ÉLNI.
A 2016-os első kontrollján nem volt valami fényes az eredmény, szerencsére azóta javult kicsit a tüdőfunkció 31%-ról 37%-ra, bár nem túl sok, én mégis örülök neki. Ennek ellenére nem könnyebbek a mindennapok.
Közeleg életem eddigi legnagyobb kihívása, február 12-én lesz egy FESS-műtétem. (Kitakarítják az orrjáratokat, mert a nyálkahártya duzzanat - polip lezárja a levegő útját és tüdőt is fertőzi, arról nem is beszélve, hogy mennyi panaszt okoz)
CF-ben csak legvégső esetben folyamodnak ehhez, mikor már nincs más választás.
Bízom benne, hogy jól sikerül, a mostani állapotnál csak jobb lesz, ha szellőzik az orrom! :)
Írtam egy kis verset, amit a képen olvashattok! SOHA ne feledjétek el!!!
Holnap még jelentkezem egy idézetes képpel! Legyen szép napotok! :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése