Ma egy dalszöveget hoztam nektek, mely nagy kedvenc, így gondoltam megosztom veletek is. Hátha kicsit ti is tudtok belőle meríteni, akárcsak a képből, amit nyáron fotóztam csodálatos látvány volt a facélia mezőn. :)
Ott lakom, ahol rég nem látott kincs a kék madár,
S a holnapom, mit a bánat körbezár,
De érzem még így hiszem, így vár
S amíg tűröm, addig fáj
Mert csakis én tudom jobbá tenni már
Hát lépek én, holnaptól új erő visz majd
Az új vágy is új irányba hajt
Nehéz, de indulok, és újból kezdem én
Holnaptól nem találsz itt már
S ha másképpen élek, más is vár
Egy sóhaj és indulok, hogy újból kezdjem én.
Félhomály, üres nappalokban éjsötét magány
Nincs megállj, addig húz, amíg csak vársz
És túl mélyről vissza sem találsz
Nehogy elhidd hogy majd más
Visszahúz, hisz itt egymagad vagy már.
Hát lépek én, holnaptól új erő visz majd
Az új vágy is új irányba hajt
Nehéz, de indulok, és újból kezdem én
Holnaptól nem találsz itt már
S ha másképpen élek, más is vár
Egy sóhaj és indulok, hogy újból kezdjem én.
Holnaptól nem találsz itt már
S ha másképpen élek, más is vár
Egy sóhaj és indulok, hogy újból kezdjem én...
/Groovehouse/
Vannak nehéz helyzetek, melyek, mint az árvíz magukkal sodornak, vagy éppen próbára tesznek minket, pánikolás helyett keressük a lehetőséget. Még akkor is, ha tisztában vagyunk a tényekkel, minek mi a következménye, de ezek ellenére is reménykedünk, pozitívan állunk a dolgokhoz. S ez a kitartás, ez az erő képes még a legnagyobb viharban is minket állva tartani... :)
Legyen szép hetetek még, nemsokára hétvége! :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése