Pedig azt hiszem arról is érdemes írni, amellett, hogy igyekszem másokat motiválni az oldalam révén. Sokan írják, hős vagy... Jól esik ezt természetesen hallani. Nem vagyok tűzoltó, aki a lángokkal küszködik és próbálja oltani, menekíteni a tűzből az embereket. Nem vagyok orvos aki nap, mint nap azért küzd, hogy életeket mentsen, legjobb tudása szerint. Természetesen nekem is megvan a napi feladatom, és küzdelmem.
Ha hiszitek ha nem, én is ugyanolyan fiatal felnőtt vagyok tele álmokkal, célokkal, mint bármelyik korosztályomból való. A legtöbb kortársamtól eltérően az életem jobban meg kell tervezni, jobban figyelni, hogy ne lépjem túl a határaimat, de viszonylag TELJES ÉLETET ÉLHETEK. Igényem van a társaságra, a szórakozásra, a haladásra, a szépre, a változásra.
Nézzük csak az eddigi kitűzött tervekből mit sikerült megvalósítani, nézzük az elmúlt 5 évet.
Az elmúlt öt év első éve nem volt hullámvölgymentes, jó igazából visszatekintve egyik év sem. Lelkileg teljesen taccsra vágva kezdődött a nyár, összedőlt minden. Az életem romokban hevert, darabokra törve, és nem láttam az értelmet, a célt, a KIUTAT. Azt hittem pillanatok alatt történt ez, de sajnos nem, egy ideje halmozódott, csak túl elvakult voltam, nem láttam a vészjósló jeleket. Most már rájöttem, megjegyeztem, és tanulság volt. Szép lassan összeszedtem a darabkákat, és eldöntöttem, nem hagyom, hogy sódródjak csak úgy az árral. Sok önismereti írást olvastam, úgy érzem fejlődtem. Egyedül is jól éreztem magam, nem unatkoztam, persze a időbe telt mire minden darab a helyére került. Terveztem, célokat tűztem ki, és megvalósításuk felé lépdeltem. Diákmunkát vállaltam a nyárra, beterveztem az őszi német nyelvi előrehozott érettségit. Diákmunka a Tesco-ban volt, mint szárazáru osztályon árufeltöltő, 8 órában. Nagyon jó volt, bár testileg fárasztó, de nem éreztem haszontalannak magam, s még azt is megtapasztalhattam, milyen a munka világa, mikor kemény munkával keresed a pénzt. Természetesen nem a megélhetésért dolgoztam, csak kis zsebpénz kiegészítőért, de akkor is sokat tanultam, tapasztaltam ezátal. Közben természetesen, az egézségem szinten tartása is fontos feladat volt, talán a legfontosabb...
Az őszi előrehozott nyelvi érettségi írásbeli vizsgája pont a 18. szülinapomra esett, reggel nyolc órakor már elkezdődött. Milyen érdekes dolog. 18. évtől számít valaki a társadalomban kor szerint felnőttnek, érettnek. A sors ironiája.... Persze nem minden a kor, lehet 30 év körüli is bárki, de, ha nem nőtt be a feje és úgy gondolkodik, úgy viselkedik, mint gyerek..... Sikerült az előrehozott érettségi, kemény munkával, végeredmény: eggyel kevesebb tárgyra kell készülni a rendes, májusi-júniusi vizsgákra, illetve a 86%-os eredmény 86 pontot ad a felsőoktatási jelentkezés esetén. És természetesen ez volt a lépcsőfok ahhoz, hogy következő újabb lépcsőfok legyen az újabb cél.
És át is léptünk suttyom a második évbe. Be kellett adni tél végén a felsőoktatási jelentkezést is. Nyelvizsgát sikerült pár héttel az érettségi előtt beszorítani, mivel más időpont nem volt, ami opcionális lett volna, illetve kellett egy bizonyos felkészülési idő is. Nagy megmérettetés volt a májusi-júniusi érettségi cakkum-pakk. Amint vége lett az utolsó írásbelinek usgyi be a kórházba, szervízbe, hogy minden menjen tovább, így ott is illetve utána is volt két hetem a szóbeli érettségire felkészülni. És sikerült jól zárnom magas %-kal zárni, 3 tárgy 80% felett, kettő pedig 60% felett. Később a nyelvvizsga eredmény is, sikerült teljesíteni a követelményket. Nyár végén a felvételi értesítést is kézhez kaptam, felvételt nyertem.... Nagy volt az öröm, elhihetitek...
Következő harmadik és negyedik év a felsőoktatás által megkövetelt elvárás teljesítése jelentette. Aminek a negyedik év végén véglegesen eleget is tettem egy sikeres záróvizsgával és szakdolgozat védéssel. Harmadik évben rámtalált a szerelem is, és több kihívást tartogatott számomra az egészség szinten tartása is, többet, mint eddig ami jelenleg is folyik.
És elérkeztünk az ötödik évhez, amikor is átvehettem az oklevelet, 3 év kemény munka gyümölcse, mire oly büszke vagyok, hogy sikerült, sok-sok akadály mellett, csak úgy, mint egy hasonló kortársamnak.
És újabb célkitűzés. Hova tovább. Merre menjen az a kitaposásra váró ösvény... Újabb tanulás... Ez az egy végigjárható út... Megint felvételi, küzdés az egészség szinten tartással. Munkakeresés amíg nem ülök újra padba. A felvételi sikeres volt így még egy kis időt eltölthetek egy kis fejtágítással, a munkakeresés kudarc lett, nem baj lesz idő még rá.
Újabb bár korábbról ismerős kihívások a felsőoktatás szempontjából várnak rám, és igyekszem a formám hozni. Az ötödik év még nem telt le.
És kérdezheti ezek után valaki, és a többi lépcső...? Persze, hogy van! :)
És a jövő.... A céltáblákon a következők szerepelnek még:
o egészség szinten tartása (ez a legfontosabb, enélkül semmi sincs),
o jókedv és motiváltság megőrzése,
o sikeresen teljesíteni újra az iskolapad adta kritériumokat, vizsgaidőszakokat,
o diplomamunka megírása, majd záróvizsgával egybekötött védése,
o angol nyelvvizsga, és a jelenlegi nyelvtudás frissítése,
o helytállni minden területen, haladni a magánéletben is tovább,
o baráti kapcsolatok ápolása, és önismereti továbbfejlődés,
o másokon segíteni
o bakancslistát készíteni
Összegzésképpen...
Ismerd fel a problémát és a változás lehetőségét, illetve szükségességét, hogy tudj fejlődni, ez az első lépés, majd ezt követi az, mikor a gondolatok tetté alakulnak át, apró haladással lépésről lépésre, egyre közelebb és közelebb az áhított eredmény felé, és persze az is fontos, hogy meg tudd őrizni magad azon a fokon és ne csússz vissza. Kemény feladat, de nem lehetetlen. Légy türelmes bármin is változtatsz, hosszú folyamat ez.
Evvel zárom e sorokat ebben a témában:
Mindig legyen kitartásotok a terveitekhez, és hozzátok ki a legjobbat a lehetőségekhez mérten minden helyzetben, minden nap egy újabb lehetőség, és lásd meg benne a szépet is!!!!
"Egyetlen ismeret van a többi, csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra!"
/Weöres Sándor/
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése